Új út (1. rész)

(1.) Új út

Mikor elhatároztam, hogy elkezdem a Blogomat írni, egy gondolat vezérelt. Szeretném a saját szavaimmal és gondolataimmal bemutatni Nektek, hogyan gyógyultam ki betegségeimből, hogyan sikerült lefogynom és mai napig is tartanom, úgy a súlyomat, hogy nem teher számomra a táplálkozás területén bizonyos táplálékokról való lemondás, vagy azok ritka evése, hiszen én is ember vagyok és vétkezhetem.

Le szeretném szögezni, hogy írásaimban kerülöm - ha egy mód van - az orvosi kifejezéseket. Nem vagyok tudományos szakértő, csak egy hétköznapi ember, aki alkalmazott bizonyos dolgokat és nagyban javult az egészségi állapota és ezzel együtt a közérzete.A Blogommal egy időben hoztunk létre a feleségemmel egy Webáruházat, amit nem anyagi érdekek vezéreltek, hanem a családom és környezetem noszogatása, miért nem osztom meg embertársaimmal, Veletek az általam tapasztaltakat. A cél az volt, hogy csak olyan termékeket forgalmazzunk, amit kipróbáltunk és beépítettük mindennapjainkba.

Gondolkodásomban és táplálkozásomban a nagy fordulat néhány éve – 48 évesen - kezdődött. Komoly emésztési és ízületi problémákkal küszködtem.  Évtizedeken át gyötört a migrén az összes kellemetlen tüneteivel, mint a látászavar, hányinger, hányás. Ezeket a tüneteket követte egy erős féloldali fejfájás, melynek elviselése csak erős fájdalomcsillapítókkal és besötétített szobában volt lehetséges. Előjöttek bőrbetegségeim, a fejemen, hátamon szinte csámcsogtak a gombák, melyekről - ha nem felejtek el írni -  megtudjátok, hogy a mentő hadserege testünknek. Megjelenésükkel, jelenlétükkel jeleznek felénk, hogy valamit rosszul csinálunk és egy ideig megpróbálnak segíteni a testünknek a túlélésben.

Úgyhogy rászántam magam és családi segítséggel elkezdtük a Webáruház működtetését és a Blogomat. Mint az elején már említettem és még nagyon sokszor kihangsúlyozom, hogy nem vagyok orvos, írásaim során a saját tapasztalataimat közlöm Veletek. Megpróbálok olyan érthetően és egyszerűen fogalmazni, hogy mindenki könnyen megérthesse és az írásomban könnyen megláthassa a tudományosnak tűnő, de mégis egyszerű logikát.

Még egy nagyon fontos gondolat, melyet szeretnék megosztani azokkal, akik rálépnek az általam járt útra. Vegyék figyelembe, amit elrontottunk hosszú éveken át azt nem tudjuk egy, kettő, három hónapon, vagy féléven belül helyrehozni. Amiket én ajánlok Nektek, a természettől kaptam, kapjuk, és nem csak a tüneteket kezelik, mint általában a gyógyszerek, hanem velük ellentétben a tüneti kezelések mellett fokozatosan megszüntetik az okokat is.

Én is úgy születtem meg, mint mindenki más abban az időben egy kis faluban. Ahogy születésem után megismertem szüleim életvitelét, táplálkozási szokásait, mostmár látom, hogy én sem kaphattam meg mindent ahhoz, hogy minél egészségesebben kezdjem az életem. De megszülettem, felnőttem, itt vagyok és írom a Blogomat. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni Veletek, ami az élet egyik fontos része, hogy milyen csodálatos az élni akarás. Azért nem mondom, hogy az ember, mert ez a csodálatos dolog minden élni akaró élőlényre vonatkozik. Kihangsúlyozom az élni akaró jelzőt, mint ahogy a későbbiekben bemutatom, ez nagyon fontos a gyógyuláshoz, változtatáshoz. Minden az agyban dől el, de szerintem ezt már Ti is tudjátok. Én ehhez a gondolkodáshoz, POZITÍV gondolkodáshoz szeretnék Nektek pluszt hozzátenni az írásommal és az általam tapasztaltak útján segíteni a gyógyulásban, valamint ha még nem vagy beteg az egészséged megtartásában.

Egy kicsit elkanyarodtam az életem, növekedésem bemutatásától, tehát folytatom. Édesanyám nem tudott szoptatni, hogy miért azt már nem tudom. Tehát én is azon gyerekek közé tartozom, akik nem élvezhették édesanyjuk melléből kifolyó anyatej finom ízét. Tehát csecsemőkori táplálkozásomat valahogy meg kellett oldani. Belém is a védőnő, az orvos tanácsára pumpálták a mai tudásommal már „mérgeknek” titulált cukros teát, cukros tehéntejet. Ehhez hozzá tett az állami propaganda is ilyen szlogenekkel, hogy a TEJ ÉLET, EGÉSZSÉG! Mint majd a későbbiekben kitérek rá, az életem során nem ezt tapasztaltam és nekem az egészségesnek kikiáltott tej sok problémát okozott. Főleg meleg tehéntejjel tápláltak, de elég hamar jelzett is a testem. Gyermekkoromat végigkísérték a gyakori fejfájások, migrénes és társai, egymást érő megfázások, szűnni nem akaró takonykór, emésztési problémák és ehhez társuló szorulások. Egyfolytában hordott édesanyám az orvoshoz. Annyira nem tudták kezelni az okokat - hangsúlyozom az okokat - csak a tüneteket, hogy a végén tehetetlenségükben már azt is kitalálták, hogy a szívemmel is gond van és lehet, hogy pszichésen is beteg vagyok és ez okozza a immunrendszerem ez irányú megnyilvánulását.

Na mindegy, mint mondtam már, a fiatal test sok mindenre képes. Az enyém is képes volt rá és megadta nekem azt a lehetőséget, hogy ügyes legyek a sportban. Elkezdtem rendszeresen sportolni. Háromtusa, négytusa, aki nem ismerné futást, távolugrást, kislabda dobást és magasugrást foglalnak magukba ezek a kifejezések. Emellett imádtam focizni és úszni. Hála istennek, nem lett igaza az orvosnak és semmi baj nem volt a szívemmel. Komoly erőbedobással sportolhattam.

De mi is e néhány mondatnak a lényege. Az, hogy a mozgásnak, a rendszeres sportnak milyen komoly szerepe van egészséges és harmónikus test megteremtésében, fenntartásában. Csak néhány éve tudatosult bennem, hogy a napi 30-40 perc mozgással mennyire jót tettem a testemmel és a lelkemmel. Hogyan tudott a testem a fenti mérgek bevitele mellett is fejlődni, hogy mi az a sav-bázis egyensúly, hogy a mozgás hogyan vezeti le a napi feszültségeket? Csak 6 éve kezdtem kutakodni a válaszok iránt.

Ahogy teltek az évek, egyre jobban kezdett foglalkoztatni az egészségem. Bekerültem a kollégiumba. Egy új város, új környezet, új iskola, új tanárok, magasabb elvárások. Sajnos az addigi mérgező táplálkozásomhoz hozzá jött az egészség talán legnagyobb mérgezője a stressz. A tanulás miatt és ott lévő körülmények miatt kevesebb időm jutott a mozgásra és ezzel ellentétben a nagyobb nyomás miatt növekedett a testemet ért stressz mennyisége is. Az addigi javuló és kordában tartott egészségem elkezdett megint romlani, a testem folyamatosan segítségért kiáltott. Jól tudtam, hogy nem jó úton haladok, de sajnos – hiányos ismereteim miatt - nem tudtam tenni semmit.

Ja, de tudtam és talán ezzel még rosszabbat tettem magammal és az egészségemmel. Elkezdtem úgynevezett dietetikus szakkönyveket, írásokat olvasni, melyek az egészséges táplálkozásról szóltak és sajnos jelenleg is szólnak. Megtaláltam, de annyira nagyon nem is kellett keresnem, mert az iskolában és a médiában is hangoztatták, hirdették az úgynevezett táplálkozási piramist, a táplálékok „egészséges” arányait. Na, ez aztán betette a kaput az egészségemnek. A piramis alja a gabonatermékek, majd a tejtermékek, igaz a csúcsán van benne egy kis gyümölcs zöldség is. Hangoztatták, ne együnk tojást, ne főzzünk zsírral csak olajjal, ne együnk szalonnát, viszont együnk sok kenyeret. Igaz, hogy teljes kiőrlésűt, főzzünk olajjal, hús helyett együnk szóját és termékeit, a tej élet-erő-egészség, ettől lesz egészséges a csontunk (egy frászt) stb… Érdekes, ma meg mit mondanak egyes tanulmányok? Hogy milyen egészséges a tojás, a zsír vagy a szalonna.

Érdekes, hogy változnak a szemléletek. Kik és mik idézik elő a változást? Talán a lobbi érdekeke? A lobbi érdekek mondják, mondanák meg, hogy mikor mi az egészséges és mi nem?

Sajnos az éltetem során valahogy ezt tapasztaltam. Ti nem? Na mindegy, hagyjuk a politikát, nem jó velük ujjat húzni.

Ezért tapasztaljuk ki magunk, hogy mi számunkra egészséges és mi nem. Higgyétek el, tapasztalatból mondom, a test és a lélek tudatja velünk mire van szüksége.

Röviden még annyit az életemről,  mi vezérelt arra az elhatározásra, hogy elkezdjek másképp, az én hitem szerint egészségesen élni. Erről a változásról szeretnék írni és ezt szeretném Nektek elmondani a következő részben.

Ha továbbra is érdekel, kattints erre: http://www.parlagfubiobolt.hu/blog/palfordulas_57