Pálfordulás (2. rész)

(2.) Pálfordulás

Családi állapotomban változás történt, elváltam. Unalmamban magamban és a haverokkal együtt sokat ettem, nem vetettem meg az italt sem és ráadásul a konyhaszekrényem egyik részében kialakítottam egy kis „édességboltot”, telis-tele finomabbnál, finomabb nápolyikkal, kekszekkel és csokikkal. A hozzám járók már úgy megszokták ezt a kis édességboltot, hogy aki jött, már kínálás nélkül kiszolgálta magát. Sajnos ehhez a kalóriabomba-felvevő életvitelemhez nem a sport társult, hanem a henyélés. Rohamosan elkezdtem hízni. Hamarosan súroltam a 110 kg-t. Egészségi állapotom, valószínűleg az életformámból adódóan, elkezdett romlani. A napközbeni sok pihenéstől, alvástól éjszaka nem tudtam már aludni, kénytelen voltam altatókat szedni, egyre sűrűbben fájt a fejem és a reflux betegség tüneteit kezdtem érezni a gyomromban és a nyelőcsövemen. E romló egészségi állapotom idején ismerkedtem meg - az életem megmentőjével- egy aranyos és gyönyörű Nővel. Néhány találkozást követően kezdtem érezni, hogy szimpatikus vagyok neki. Bevallom, én akkor istennőként tekintettem rá, de azt is éreztem, hogy ahhoz, hogy meg tudjam tartani e szépséget, sok mindenben változnom szükséges, elsősorban az életvitelemben.

Ez idő tájt találkoztam ismételten a sporttal.  Egyeztetett időpontban randevúztam párommal valamelyik sportpályán és elkezdtünk rendszeresen futni. Részemről ez túlzás, én azzal az akkori súlyommal csak nagy nehezen lihegve vonszoltam a testem és az edzést követően kimerülten estem össze. Hogy teljes legyen az arra napra beiktatott sportom, ezt követően biciklivel tekertem haza. Szerintetek mikor haza értem, mi volt az első??? Kinyitottam az édességboltomat és elkezdtem zabálni az édességet. Ennél az életformánál sajnos a súlyon nem csökkent. Egy ideig ment is az, hogy kifutottam magam és utána telezabáltam a hasam mindenféle finomsággal, de míg a futást a tüdőm remekül bírta, az ízületeim a rájuk nehezedő változatlan súlyom miatt sajnos elkezdték felmondani a szolgálatot. Egyik nap a talpam, másik nap a térdem fájt, ezeket követően a bokáim és a derekam, melyek már szinte a mindennapi gyalogláskor is megnehezítették az életem. Ott álltam patthelyzetben: ha az ízületeim miatt nem sportolok, akkor elhízom, viszont ha az akkori súlyommal tovább sportolok, tönkremennek az ízületeim.

Hála istennek, vagy sajnos, ezt a patthelyzetet lendítette ki a megállapított magas vérnyomásom. Egy hétig tépődtem, mire rájöttem, hogy a jelenlegi életvitelemen drasztikusan változtatnom kell és nem a sport elhagyására gondoltam. Tépelődésem időszakában figyeltem fel egy tv reklámra, melyben az energiaspirál jótékony hatását hirdették és ha valaki a fájó testrészére teszi, nagy mértékben csökkenti a fájdalmát sőt folyamatos használata során  meg is szünteti azt. Ezt az energiaspirál készletet Csapó György találta fel. Az egyre súlyosbodó ízületi fajdalmaim miatt egyből meg is rendeltem.

Ami viszont teljesen megváltoztatta az életvitelemet, az a kis könyv volt, ami járt az energia spirál készlethez. Ebben a könyvben Csapó úr nem csak az energiaspirálról és annak használatáról írt, hanem a test lúgosításáról. Nem tudom Te hogy vagy vele, de nekem, annak idején ez a szó, hogy lúgosítás nem mondott semmit. Sőt, csak egy rossz gondolat jutott az eszembe, hogy a lúg az maró hatású szer. Mivel ebben a kiskönyvben a táplálkozással kapcsolatosan használták-e kifejezést, ezért beleolvastam a fejezetbe. Csak olvastam, csak olvastam és egyre jobban kezdett derengeni, hogy mit is jelent a lúgosítás, a vér sav-bázis egyensúlya.

Ebbe a könyvbe Csapó úr belecsempészett egy vizelet és nyál lúgosságának mérésére alkalmas lakmuszpapírt. Mivel Csapó úr ecsetelte könyvében azt is, hogy mikor működik egészségesen a test és azt, hogy minél savasabbak a test szövetei, annál könnyebben leszünk betegek, élnek meg bennünk a paraziták, baktériumok, támadnak meg a vírusok. Amitől a legjobban megijedtem, hogy mennyire kedvelik a savas közeget a rákos sejtek.

Az olvasást követően első dolgom volt beszerezni egy lakmuszpapírt, ami alkalmas mérni a vizelet és a nyál lúgosságát (pH-ját).

Beszereztem a lakmuszpapírt és kis családom összes tagja sorban állt a WC előtt egy műanyagpohárral a kezében és ellenőriztük a vizeletünk pH-ját. Megdöbbentő volt, amit mértünk, még a legkisebb gyermek vizeletének pH-ja is elfogadhatatlan volt, az enyémről nem is beszélve. Hű, nagyon megijedtem, egyből felpattantam a mindent tudó Netre és elkezdtem komolyabban kutatni a sav-bázis egyensúlyról, a vizelet, vér pH-ról.

Ekkor találkoztam egy csodálatos könyvvel, Balogh Béla: A végső valóság.

Ennek a könyvnek a tartalma megint adott egy nagy lökést számomra ahhoz, hogy még jobban megijedjek. Tehát, nem elég csak az, hogy a testemet egészségesen tápláljam, szükséges elmém, tudatom egészséges táplálása is???!!!

Ez a felismerés megijesztett. Akkor most hogyan tovább?

Az ijedtségem után elsőnek tisztáztam magamban azt, hogy mit is szeretnék. Betegségeimmel együtt élni, elviselni a kisebb-nagyobb fájdalmakat és várni, aminek jönnie kell, vagy elhiszem azokat az okosságokat, amiket a számomra ismeretlen - táplálkozásban és gondolkodásban reformokat képviselő - kutatóktól, tudósoktól megtudok és alkalmazva azokat esélyem lehet az egészséges élethez.

Mivel közben megszületett kicsi fiam, úgy döntöttem, hogy szeretném egészségesen felnevelni. Ezért gondolom, már Te is tudod a választ, az egészségem helyreállítása mellett döntöttem.

Úgy döntöttem, hogy a testem egészséges táplálásával párhuzamosan fejlesztem tudatomat is. Egy valamire már régen rájöttem, hogy minden az agyban dől el. Ahhoz, hogy az egészségem érdekében bizonyos kedvenc táplálékaimról le tudjak mondani, vagy mérsékeljem azok fogyasztását, szükséges, hogy tudatom által is elfogadottnak kell lennie. Vagyis mindig, mikor szeretném elfogyasztani „mérgező” táplálékom, az agyam gyorsan sorolja fel miért nem lehet és mi kárt okozhat testemben és lényemben. Mindig mérlegeljen az agyam, hogy az evés élvezete arányban lesz-e az elfogyasztott táplálék egészségemre gyakorolt hatásával.

Tudom, hogy amit most leírtam borzasztónak tűnik. Hidd el, fél és egy éven belül meglehet szokni és könnyen lehet vele élni. Ebben csak az a rossz, hogy amikor ritkán bűnbe esem és elfogyasztom kedvenc „mérgező” táplálékom, mindig lelkiismeret furdalásom lesz. De pont ettől az érzéstől utáltatva egyre ritkábban esem bűnbe és persze azoktól a kellemetlen érzésektől, amit az elfogyasztott táplálék okozott az emésztőrendszeremben puffadok, büfögök, szeles vagyok, stb…

Ha továbbra is érdekel, kattints erre: http://www.parlagfubiobolt.hu/blog/a_tudat_formalasa_58